“…Majd ismét felraidtam álmomból.Oldalra néztem,hogy rájöjjek,ez valyon álom vagy valóság..Ott aludt mellettem hátat fordítva,betakarva.A Tv fénye és halk adása ismét csak azt bizonyította,hogy ez a valóság.Majd 2 perc múlva azon kaptam magam,hogy a város főterén állok és az embereket nézem,miközben lassan égő cigim füstje megfolyt.Egy alakot láttam kitűnni a tömegben.Arca nem látszott és fekete szövet kabátot viselt.Közelebb mentem hozzá,majd a hasamban szúró fájdalmat éreztem.Kezeimmel próbáltam a kellemetlen érzést elnyomni,majd térdre borultam és arra lettem figyelmes,hogy nem csupán fáj,de vérzik is..Valaki hasba szúrt.Majd felnézve az arctalan egyén előttem ált,késsel kezében..majd ismét felriadtam és Évit keresve próbáltam tudomást szerezni aról,hogy ez megint csak egy elbaszott álom..vagy a valóság.Majd nem sokkal később,ismét ellenőriztem a dolgokat,majd ismét felriadtam.
-Úristen,ez is álom volt. gondoltam magamban,izzadva,zihálva..
Az ötödik alkalom után már nem tudtam eldönteni,hogy ez álom vagy valóság..
Majd ismét arra lettem figyelmes,hogy emberek között vagyok..de most más volt a helyzet.Most már tudatomnál voltam és tudtam,hogy ez csak álom.Kutakodtam,megfigyeltem és próbáltam rájönni,hoy miért is történik mind ez velem.Majd egyszer csak azt a kérdést tettem fel hangosan ott lévő társaimnak:”Ti a tudatalattim kivetülései vagytok?”
Hirtelen mindeki megállt és rám nézett.Figyelemmel követték minden mozdulatom,majd közeledni kezdtek.Ekkor megint felébredtem..Ekkor már tudtam,hogy ez az igazi valóság.Ki kelve ágyamból,ablakot nyitottam és rágyújtottam Évi cigiére.A holdat néztem,mely épp oly teli volt,mint tököm,egy ilyen rémálom sorozat után.Egyetlen egy kérdés foglalkoztatott..A tudatalattim,miért akar megölni,miért akarja h öngyilkos legyek?!”
Majd cigarettámat elnyomva,vissza feküdtem a lány mellé és ismét ott voltam a tér közepén..”