Úgy éreztem itt az idő ismét megragadni a pennát”
Hát gyerekek,nemtudom mit írjak..fura tudom,de valahogy nem tudok most gondolkodni..holnap vizsga és eléggé benne van a gombóc a gyomromban.Félek,h ismét mindent és mindenkit elveszítek..hogy ismét koppanok és összetörök..és a legnagyobb baj az egészben,h már nicns több tartó pillérem”,bástyám és lelkem törékeny.Tulajdonképpen a 80 éves Zsolnay porcelánt,csomagolás nélkül betettük egy kocsiba,ami épp egy rally versenynek indult neki..kb így tudnám leírni a helyzetet..remélem h a sofőr nem bassza el” :) Nap mint nap,egyetlen egy valaki mellett vagyok igazán boldog.Ha nem érzem közelségét,ölelését,már elmegy a kedvem mindentől..és csak remélem h mindazt én is nyújtani tudom neki,amit ő nekem.Talán ez miatt is félek..h nem tudok mindent megadni neki,nemtudom.Természetem ilyen téren változatlan,magamat lenézve másokért élek” de az igazat megvallva én eztszeretem.Tudom h sohanem fogok tudni megbocsájtani magamnak a multban történtek miatt,ezért próbálok másokkal jót tenni (persze cask aki érdemes rá!) De ma elgondolkoztattak..lehet h azzal is jót tudnék tenni másokkal,ha magammal is törődnék..nem hangzik ez önzően?Csak legyen vége a viharnak és ismét süssön a nap..csupán ennyit kérek.