Nem mindig jó h ha az ember sodródik az árral.Olykor-olykor túl messzire sodor és azon kapod magad h kurva messzire sodródtál egy olyan helyre,ahova nem akartál.Döntésképtelenség és káosz mely jellemzi napjaimat a héten.Az ember úgy érzi néha h még a Holdat is képes lenne lehozni a másiknak,bármit megtenne érte,de ez ismét csak a naiv felfogás.Nem vagyok önmagam,erkölcsileg kisiklottam.Blogomat írva,cigi nélkül és teli fasszal kattog elcseszett agyam h vajon mi lesz..mi legyen?mit tegyek? kurva kérdések,mindig csak jönnek,de választ ritkán kapok. Ezt a harcot magaddal kell megvívni” mondta egy kedves ismerősöm.Talán igaza van,talán magamban kell lerendeznem a dolgot.De hiába próbálja az ember,nem megy.Ekkor jut eszembe a tény,h eddig hogyan is éltem.Van mire építenem az alapot,de mégis érzéseim,vágyaim ellentmondanak filozofiámnak.Tényleg mindent eldobnék..érte.