Hát rég irogattam már ide is.Bevallom nem vagyok se egy Karinthy se egy Ady.Nem értek a humoros,szatirikus íráshoz és a romantikus elégiákhoz sem.De annyit tudok h napról napra gyengébb vagyok,de mégis erősebbenek érzem magam.Hogy ennek van-e értelme? fasz se tudja.Csupán tengetem napjaimat sivár és unalmas világunkban.Val’szeg a szürkeségtől való menekülés vágya hajt.Nap mint nap azér’ tanulok,azér’ izzadok-képletesen mondva- h túl tegyek mindazon dolgon melyeket elítélek.Ecsém,megmondom nektek a faszom se tudja=D de inkább szarok továbbra is ezekre az életemet meghatározó dolgokra”. Most egy dolog a fontos..hogy erősebb legyek.hogy minnél több szarságot lenyelve is,egyenes gerinccel pofán tudjam röhögni azt a sok kis tetvet aki ennek városnak a képét rontja és mondhassam abba a rusnya elbaszott autista arcukba azt h “a retkes kurva anyád,én tettem le valamit az asztalra,na de te mire vered magad?!”

Amen brothaz.Luw Ya.