Lassan már 10 perce szemezek ezzel a kis villogó vonallal,ami arra vár h most ide valami kurva értelmeset írjak.Őszíntén megmondom, foggalmam sincs h mi a faszt mondjak/írjak..a cím gondolom magáért beszél..Reménykedve és epekedve vágok neki 2 hetes hazatérésemnek,mely arra sarkall h lépjek túl a múlt szörnyű emlékein.Tettem amit tettem,mert vagyok ami vagyok..kell egy ilyen is.Csak h kezd a faszom kilenni ezzel..Nem tudom h sírjak vagy nevessek,hogy örjöngjek vagy nyugodt maradjak.Az érzelmek/érzések kavarognak bennem,még is egy dologban vagyok biztos,egy dolog van bennem amt 100%ig tudok,és az az h szeretem.De egyszer minden véget ér,ezzel mindig is tisztában voltam,de ismét naívan hittem abban h én is a kivételek közé tartozom,h több vagyok egy átlagos srácnál..De nincs mit tenni..várok és reménykedek h viszonzásra talál majd lelkem mélysége.Mert ezt az utat is meg kell járni..és ha a sors úgy kívánja és ismét kárhozatra ítéltetett,akkor majd emelt fővel jövök el..mert szeretem.

The Wolf.