Hát itthon vagyok.

Két hetes utazásom véget ért,tegnap olyan 19:12 környékén elértem Pécs táblát” és ismét eme csodálatos város levegőjét szívhatom..basszameg..bevallom őszíntén..nem akartam hazajönni..nem érzem otthonomnak többet ezt a helyet.lehet h az emberek vagy az országban eluralkodó elbaszott dolgok tehetnek erről..vagy csupán megtaláltam azt a helyet,ahol elfogadnak,elismernek és örömmel tekinteken rám.Hülyén hangzik,de megfordult a fejemben h kint maradok..röhöghettek,szarok rá…csupán az útlevelemet kellett volna fognom és dobbantanom..Ott áltam Bergen közepén és néztem az embereket..akik ott élnek..nem akartam elhinni h ilyen tényleg létezik..voltam már 2 éve is Norvég földön,de valahogy most mélyebben megérintett.Aztán belegondoltam a dolgokba..önző és nagyképű tett lenne..itthon hagyni mindent és mindenkit..a családot,a barátokat,a szülő földemet és jövőmet..azt az embert akit mindennél jobban szeretek..nm voltam rá képes..míg kint voltam minden napomat egy tarka barka tengerimalachoz tudnám hasonlítani..volt hogy letargiába estem és volt hogy euforiában fürödtem” más embernek érzem magam.lehet h csak elszoktam az itthoni szarságoktól,vagy még minjdig tart az ottani érzés”.nemtudom.. fogalmazásom gondolom ködös..vajon most mi a faszt akar ezzel mondani?!” És a legfontosabb kérdés,h vajon megbántam-e h visszatértem életemhez?!

a válasz: nem.

Itthon van az életem,itthon van mindenem,amit elértem,amit megszereztem,itthon van Ő,kinek mindennapi boldogságomat köszönhetem,szeptemberben kezdem az Egyetemet (jog) és eddigi életmódomért egy rossz szavam sem lehet.Megoldódtak a lelki gondok is és a letargia már csak egy múlandó emlék,mely furán mondva édessé teszi az eltelt eseményeket.nem hiszek a véletlenekben..minden okkal történik..okkal történt az a bizonyos dolog,okkal történt az ami a hajón történt (nem kell rosszra gndollni) és okkal történt a tegnap este is..olykor-olykor mást dob a gép.