Hosszad késlekedések után úgy éreztem,h itt az idő”
Nem húzhattam tovább a fonalat,mert napról napra változik a bennem alkotott kép,most kell szavakba öntenem azt a vihart,mely bennem dúl..

Először is elnézést kérek a hatalmas csúszás miatt,csupána  dolgok végére kellett h járjak.
Egy új út”
Hogy miért ezt a címet adtam?Rengeteg minden válzotott meg a hónapok során.Mostanában észrevehetően eltűntem.Sokat járok az éjszakába és még többet is iszom.Folyamatos balesetek melyeket elszenvedtem és a folytonos egészségügyi állapotom romlása is oka ezeknek a csúf dolgoknak.Lassan már félek kimenni az utcára,ugyanis nem tudom h mi lesz a következő sarkon,mi fog történni és h ki vár ott rám..Az elmúlt fél év balszerencsék sorozata volt,se melo,se edzés,a család tré és romlik az egészésgem.Nem tudtam mitévő legyek..próbáltam úszni az árral,de abból lebegés lett..és ahogy ilyenkor szokássá vált,a lebegésből süllyedésbe mentem át.Magamat ostorozva vártam a napokat..vártam csak h teljenek el,majd holnap jobb lesz”,de nem lett jobb..Kapálóztam,ellenáltam,próbáltam felfelé úszni,de nem volt kiút..el fogok merülni a feledés és letargia tengerébe” ezt éreztem.Barátok és az ital nyújtotta kis kuckómba bújtam,mind addig míg teljesen elhagytam önmagam és minden életkedvem..nem láttam többet a földet,a partot..nem láttam többet se az eget,se a holdat..majd végleg behunytam szemeimet.

DE ! egy napon minden megváltozott.Hirtelen minden javulni kezdett,és robbanásszerűen minden jóra fordult.Szemeim melyek eddig csukva voltak,kinyíltak és úgy éreztem mintha valami erőt adott volna.Céltudatosan előre mentem és éreztem amint emelkedem ki tengermély gödrömből,ismét láttam a nap sugarait és közel volt a felszín.Egyetem viszonylag faszán megy és minden kezdett helyre jönni.A barátok,a család és amagánéletem.Ismét van munkám és edzeni is vissza tértem.Felszabadult érzés volt,h ezzel a tudattal vághatok neki mindennap a nagy világnak.”Egyetemista ki melozik,jár rendesen edzésre,van idő a barátokra és a bulikra..és még egy üsző is itt-ott felbukkan”Hirtelen ismét a régen érzett euforia járt át.Boldog voltam.Úgy éreztem magam,mint aki feltört a felszínre és mélylevegőt véve kűzd a túlélésrt”.Ismét látom a partot,ismét látom az eget és ismét látom a holdat.
Sikerült összekaparnom magamat és most már nem undorral tekintek a tükörbe,persze múltban elkövetett hibáimat már nem tudom kijavítani és egy életen át végig kísérnek majd tapasztalat” néven.Ezek ellen nem tudok mit tenni,inkább erőt merítek belőlük,ahogy azt mindigis szoktam..Persze a csúcsról könnyű leesni” és ismét történtek dolgok” a napok leforgása alatt,melyek letargiába taszítottak,de legalább már kint vagyok a vízből”
Szegény Bellát végig néztem amint összetöri magát,majd 1-2 olyan ember szúrt hátba gerinctelenül,kiket eddig családtagnak tekintettem,de az élet már csak ilyen..
Az emberek nem ismernek és 1 éjszaka után már megítélnek..persze ezeket úgy ahogy van telibe szarom.EGy olyan alkot rólam véleményt aki az ég világon semmit nem tapasztalt még meg igazánés semmit sem tett le az asztralra?! ugyankérlek..csupán az zavar,h naív társadalmunk tagjai pedig így ítélnek meg.Arról meg nem tehetek h valaki ostoba és bedől egy részeg ismeretlen szavainak…..:D istenem,kretének..

Viszont mindezen szarságok ellenére,pár napja egy olyan embert ismertem meg,kinek jellem és a dolgokhoz való hozzá állása igencsak felkeltette figyelmemet.Lehet h elkényeztetett társaim közt még is találni még gyöngyszemet a tengerfenéken?!de erre majd később vissza térek..=)

Hát ezért lett ez a cím.a környezet változott,az emberek ismét csak jönnek és mennek..és most az egyszer..az út is változott.Remélem ezt követve elérhetem igaz célom és mivoltom..és talán ismét eljutok oda,ahonnan származom,talán ismét hazajutok..

A hegy aljában vagyok és innen már csak 2 út választható..vagy ismét elsüllyedek önsajnálatomban,mint anno..vagy inkább a csúcsig megsem állok.Csak rajtam áll és ha ez ahhoz vezet h átkell gázoljak pár emberen,pár bárgyú lelken..hát legyen.Sose voltam az a jó fiú típus és büszkén vállalom seggfejségem,amúgy is megszoktam már a sors ironiáját..mert leszek én az anti-hős ismét,ugyanis kell egy ilyenis.. egy biztos,többet nem akarok elbukni!